1.
17 évesen, a tinédzser kor szélén könnyen eshet az emberfia mélypontba. Főleg mikor anyuka, apuka hires üzletemberek, és sokszor napokig nem is járnak házuk környékén. Egyik dadust váltja a másik. Mire megszoknád egyiket, és azt gondolnád, hogy végre van egy biztos pont az életedben rögtön összetörik minden elképzelésed.

    Shania csak egy kis biztatást szeretett volna. Nem kivánt semmi mást, csupán álma megvalósitását. Hires táncosnő akart lenni. Első léptei óta érezte, hogy számára a tánc  jelenti a megváltást. Ha összeveszett  a szüleivel, vagy szociális problemái voltak bezárkózott a szobájába, és táncolt.

     Egy nap édesanyja mielőtt elutazott volna, már századjára abban az évben,  elvitte lányát egy csajos napra. Shanianak rosszul esik, hogy sokat nincsenek vele a szülei, de nagyon értékeli  azokat a kis pillanatokat amiket velük  tölthet. Soha nem várta el, hogy ajándékok sokaságával bombázzák meg, mivel nem akarja, hogy szeretetét megvásárolják. Ezt tudatta is a szüleivel.

     Egy kávézóban ültek, mikor megláttak egy nőt és egy férfit, akik szórólapokat osztogattak. Mikor az ő asztalukhoz értek, Shania látta, hogy édesanyja már készül elküldeni őket, ezért gyorsan elvett tőlük egy papirt és illedelmesen megköszönte. Belegyúrta táskájába, gondolta majd otthon egyedül megnézi miről is szól. Anyukája összehúzott szemmel nézte, de inkább nem mondott semmit. Utolsó napjukat amit együtt tudnak tölteni hosszú ideig, nem akarta elrontani ilyen kis aprósággal.

     Már megszokták a búcsúzkodást, ezért csak megölelték egymást, és édesanyja már a reptér felé vette az irányt. Shania rögtön bement a szobájába, és elkezdte olvasni a szórólapot, amelyen egy tánc programot reklámoztak. Pont azt a stilust űzték, amit a lány is nagyon szeretett, de tudta, hogy szülei soha nem engednék meg, hogy egy ilyen „túlságosan kemény, és durva” táncra járjon. Gondolta megnézi, hátha kap az interneten valahol videót, vagy akármilyen más információt róluk. Szinte lehetett hallani, ahogy ketté törik a szive a fájdalomtól, annyira tetszett neki amit látott. Az egyik közösségi hálon megtalálta az alapitót, akinél fel lehetett iratkozni, a hónap végéig. Törte az eszét, hogy mit csinálhatna ez ügyben. Végül rájött, hogy a szülei elég nagy összegett hagytak neki a bank kártyáján, mert sokat lesznek távol, talán eddig a legtöbbet. Abból fizethetné az órákat. A szülei meg nem kell tudjanak erről, úgysem tudnák, hogy mit csinál a szabad idejében.

     Másnap már fel is volt iratkozva, csak annyi volt a probléma, hogy kellett a szülőknek a beleegyezése. Azt mindig úgy intézték el, hogy a házvezetőnő, aki egyben felügyel Shaniara, beszél a szüleivel, és, ha ők beleegyeznek, akkor aláirhatja.Csak annyit mondott, hogy az iskolába kell valami program miatt, igy a szülei beleegyeztek.

     Egy óráról sem hiányzott. Egyedül az volt a probléma, hogy a tanárának nem volt a kedvence. Sokat szidta, mikor nem tudott valamit, és kiabált neki mikor elrontott egy-két mozdulatot. Shanianak ez nagyon rosszul esett. Nem értette mivel bánthatta meg ennyire, de tudta, hogy elkell viselje, ha valamit elakar érni.

     Edzésről hazafelé gondolta Shania, bemegy egyik üzletbe valami harapnivalóért, és mikor majd hazaér egy film melett megeszi.Egy könnyed ruházatot választott erre a napra. Miközben sétálgatott és nézelődött a polcok között meghallotta, hogy a rádióban az egyik kedvenc zenéje szól. Nem tudta megállni, muszáj volt táncolnia rá. Akkor, abban a percben egyáltalán nem érdekelte, hogy nézi-e valaki miközben táncol. Mikor  lejárt a zene, egy nagy tapsvihar köszöntötte Shaniat a való életben. Teljesen kipirulva, és nem a tánctól, gyorsan a kijárat fele vette az utat. A nagy siettségben nem vette észre, hogy van valaki a háta mögött. Egyszercsak a földön találta magát. Egy nagy alak tornyosult felette.

-Megütötted magad?-szólalt meg az ismeretlen,miközben nyújtotta kezét, azzal a szándékkal, hogy felsegitse.

-Csak kicsit sajog a hátsó fertájam.-válaszolta Shania, miközben elfogadta a segitséget. Miután leporolta magát, és ránézett az alakra, most már egy arc is társult. De még milyen arc. Barna őzike szemek, karizmatikus arc, penge élles állvonal, rendezett barnás-szőkés haj. Egy szóban: tökéletes. Shania azt sem tudta merre legyen.- Akkor szia!-és ezzel elment. Legszivesebben fejen vágta volna magát egy baseball ütővel,de már  nem volt mit csináljon. A srác megleppetten nézett utánna, nem tudta, hogy most akkor mi is van? Akkor tudta, hogy megkell ismerje valahogy.

       A film amit megnézett az a „Nerve” volt, de teljesen máshol volt az esze. Még mindig a boltban ragadt. Nem tudott másra gondolni, csak az ismeretlenre. Találgatta vajon mi lehet a neve... Josh, Harry, esetleg Jonathan, de egyik sem illett hozzá igazán. Mind maga előtt látta azokat az őzike szemeket. Nem tudta kitörölni emlékezetéből. Nagyon későre volt már, úgyhogy ideje volt már lefeküdni, másnap iskola. Gyorsan fogat mosott felvette a pizsomáját, és befeküdt a meleg ágyba. Szólt a telefonja, de már túl fáradt volt ahhoz hogy felvegye. Gondolta holnap majd vissza hivja.